Barion Pixel

Új év, új fogadalmak? Hogyan vágjunk bele valami újba?

2014.01.06.


Eljött egy újabb év kezdete, és én két társasjáték forduló között azon gondolkodtam, hogy vajon miről írjam majd meg az első bejegyzésemet. Vége az ünnepeknek, mindenki teleette magát mindenféle finom ünnepi étellel, receptet most inkább nem hozok (bár valami jó kis kalóriafaló receptnek lehet, hogy sikere lenne).

Takarítás? Hasznos, de uncsi…
És akkor beugrott a mondás, hogy “új év, új élet” – hát persze, hogy a fogadalmak!

Érdekes, mert gyakorlatilag bármikor tehetünk fogadalmat, határozhatjuk el, hogy attól a pillanattól kezdve másképp csinálunk valamit, mint azelőtt, és legtöbbször mégis kitüntetjük ezzel a fogadalomtétellel az új év kezdetét. Sokan ilyenkor komoly életmódváltozásba kezdenek, nagy fordulatot szeretnének végrehajtani az életükben, hatalmas vállalásokat tesznek. És ha néhány nap, hét múlva visszatekintenek, akkor a szép remények valahol menet közben felszívódnak, tisztelet a kivételnek.

Hogy miért van ez? Nem vagyok pszichológus, nem foglalkozom viselkedéskutatással sem, csak a saját magam véleményéből tudok kiindulni, a saját meglátásaimat tudom elétek tárni.

Néhány alapvető feltételnek érdemes teljesülnie ahhoz, hogy a változás valóban az életünk részévé váljon. A lista korántsem teljes, saját, szubjektív vélemény, bővíthető.

1. Meggyőződés:
Ha saját magamból indulok ki, akkor bármilyen új, de nagy fordulat rendszeressé tételéhez először is alaposan körbe kell járnom az adott témát, és több oldalról meg kell magamat győzzem arról, hogy miért is szeretném azt meglépni. Ha meggyőződésemmé válik, hogy a változás valamilyen okból feltétlenül szükséges, és azt is tudom, hogy miért lesz ez jó, akkor a monoton napok során könnyebb lesz magamat emlékeztetni arra, hogy miért csinálom. Nem elegendő tehát, ha ripsz-ropsz elhatározom, hogy holnaptól minden reggel végigcsinálom a hét tibeti jógagyakorlatot, ha nem tudom, milyen előnyökre számíthatok. Minél megszállottabbá tudom magamat tenni, minél jobban motiválom magamat, annál könnyebb lesz.

2. Távlatok:
Érdemes átgondolni, hogy mennyi idő alatt lesz eredménye annak, amit csinálok, és mérlegelni kell a saját kitartásomat ahhoz, hogy látható eredmény nélkül bírom-e addig csinálni. Ha fontos az eredmény, de csak sokára látszik, akkor érdemes kigondolni valamilyen jutalmazási módszert arra az időszakra is, amíg maga az eredmény nem jelentkezik. Ha például az az elhatározás, hogy többet nem eszem meg este suttyomban egyetlen kocka csokit sem, akkor annak rövid távon látványos eredménye nem lesz, de ha mondjuk egy naptárban látványosan minden este szívecskét rajzolhatok az adott napi kockára, ahol ezt megálltam, akkor egy idő után maga a naptár nézegetése erővel tölt(het) el. Elég gyerekesnek hangzik, de személy szerint nekem az ilyen apróságok is segíteni szoktak. (Nem, nem fogadtam meg, hogy nem eszem több csokit esténként……)

3. A szokások beépülése:
Ha jól emlékszem, legalább egy hónapra szükség van ahhoz, hogy egy új szokás valóban az életünk része legyen. Erre mindenképpen számítani kell az elhatározásnál, hiszen az első hónap a legnehezebb, és ekkor is adják fel a legtöbben. Az első időszak után is lesznek hullámvölgyek, de az eleje a legnehezebb, ennek tudatában kell belevágni bármilyen változásba.

4. Támogatás:
Én társasági ember vagyok, nagyon sokat jelent nekem mások véleménye, megerősítése, tapasztalata, támogatása. Sokan vagyunk így ezzel. A szerencsések a közvetlen környezetükben is találhatnak olyanokat, akik bátorítják őket, saját példájukkal példát mutatnak, vagy netán együtt vágnak neki a változásnak. De ha nem vagyunk ennyire szerencsések, akkor sem érdemes ezt a fontos tényezőt kihagyni: az internet fantasztikus lehetőségeket kínál, gyakorlatilag bármihez találhatunk társakat: csatlakozhatunk egy fogyókúrás csoporthoz, indíthatunk blogot az új életmódunkról, elolvashatjuk mások történeteit, tapasztalataikból erőt meríthetünk.

5. Önelfogadás:
Elékeztünk ahhoz a ponthoz, amelyik véleményem szerint a legfontosabb. Természetesen ne úgy induljunk neki egy új dolognak, hogy egyből “belepihenünk a vereségbe” (idézet Pai Mei-től/ Kill Bill ).
Viszont emberek vagyunk, rengeteg olyan dolog befolyásolhatja az eredményt, amivel nem számolunk előzetesen. A kulcs az, hogy eggyel többször álljunk fel a padlóról, mint ahányszor oda kerültünk, de addig, amíg a padlón fekszünk, ne ostorozzuk magunkat!
Lehet, hogy van, akinek segít és tettekre sarkallja, ha pocskondiázzák, de az én személyes véleményem az, hogy pozitív megerősítéssel lehet csodát elérni. Ha valami nem sikerül elsőre, másodikra, harmadikra? Nem baj! Pihenjünk egy kicsit, gondoljuk át, miért nem sikerült.

Gondoljuk át újra, hogy ez a vállalás reális volt? Egyáltalán ez vezet-e a vágyott célunkhoz? Ha igen, akkor fussunk neki újra és újra. Egyszer csak sikerülni fog. És ha egyszer sikerült, senki nem fog minket megszidni azért, mert nem elsőre csináltuk meg. Sőt, sokkal többre fognak becsülni érte.

Az élet túl rövid ahhoz, hogy még mi is megnehezítsük azt saját magunknak!

Ezzel a néhány gondolattal szeretném elindítani mindenkinek a 2014-es évet, és őszintén kívánom, hogy mindenkinek sikerüljön betartani a reális fogadalmait!

Kapcsolódó bejegyzések

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Kosár

Hírlevél feliratkozás